Desiré már Vincent felé furcsa neszt hallott a kerékpárján. Nyugtalanította ez a zaj, s nem állta meg, hogy megemlítse az esetet a helyismerettel rendelkező flamand festő barátjának. Vincent megnyugtatta aggódó írónkat: "Szaladj le a sarokra ezzel a pár üveg Bavariával, zörgesd meg erősen Jan rolóját, ő majd segít!" Desiré pillanatok tört része alatt a műhely előtt termett, s lelkesen ütötte a fém garázsajtót, míg egy elhanyagolt szakállas junkie ki nem dugta raszta fejét az ajtó melletti ablakon. Ő volt Jan. Ékes hollandus nyelven fejezte ki nemtetszését, majd becsapta az ablakot, s a következő pillanatban már fel is rántotta az ajtó rolóját. Utálattal mérte végig csokornyakkendős barátunkat, majd megpillantva az 1935-ös évjáratú Bianchit s a söröket, arcvonásai azonnal meglágyultak, és barátságosan tessékelte be Desirét kerékpárjával együtt a műhelybe.
 |
| Desiré Bianchija |
Másnap reggel Desiré mély hálával gondolt a különc kerékpárszerelőre, aki csodát tett az éjjel. Velocipédje olyan könnyedén szaladt, hogy önfeledt boldogság lett úrrá rajta. Az út elején hátrapillantva boldogan újságolta:"Lisa kedves, úgy érzem, mintha repülnék, ripsz-ropsz ott leszünk Hágában, a végén még neglizsében találjuk Beatrixet." Lisa ekkor már majd 100 méter távolságban haladt Desiré mögött, s csak töredékét hallotta jókedvű barátjának monológjából. Desiré tényleg repült, zsakettje lobogott a szeszélyes őszi szélben,és ő mindenről megfeledkezett. Egy dolog létezett számára: a száguldás. Megszállottként hajtotta magát és biciklijét. Megállás nélkül, 2,5 óra alatt tekerte le az Amszterdam-Hága távolságot. Elégedetten, kissé nagyképűen szállt le kerékpárjáról a királyi lak előtt, s laza kézmozdulattal bízta rá az ajtónállóra "paripáját". Úgy érezte magát, mint csatából megtért hős lovag. Ám önteltsége hirtelen elpárolgott, s hideg verejték gyöngyözött homlokán, amikor félhangosan rebegte:"Lisa... Elhagytam útközben Lisát, ó én balga!" De már nem volt mit tenni. A fél királyi család egyszerre tódult ki a kastélykapun, s egymás szavába vágva, Desiré hátát lapogatva üdvözölték a számukra oly kedves vendéget. "Ebből óriási ramazuri lesz!" - gondolta biciklibajnokunk, s azonnal intézkedni kezdett fittyet hányva az etikettre. Hívatta a sofőrt, akit azonnal elszalasztott Lisa elé, hogy útközben valahol rálelve gyorsan sofírozza ide azt a bájos toszkán menyecskét. Lassan kezdett visszatérni magabiztossága, s egy-két szellemes megjegyzéssel percek alatt belopta magát a kékvérű família szívébe...
 |
| Lisára várva a királyi család körében |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése