Lisa és Desiré megrészegültek ettől a hatalmas távolságtól, s lassítva a tempón Bécsben megpihentek. Lisa egy órára visszavonult felfrissíteni magát, Desiré magára maradt. Nagyot szippantott az előkelően édeskés bécsi levegőbe, és intézkedett. Ideális kávézót keresett Lisa első bécsi kávéjának elfogyasztásához. Hosszú töprengés után a Café Hawelkát választotta. Szerette ezt a bohém kávézót. Bár a régi önfeledt bécsi tartózkodásai alatt a Café Centralban vált törzsvendéggé, most mégis a Hawelka kopott és füstös hangulata vonzotta. A szálloda portásánál konflist rendelt Lisa számára, a két régi bécsi cimborának, Gustavnak és Egonnak pedig csak ennyit üzent a kifutófiúval: Hawelka. 6 óra.
Kisvártatva elégedetten dőlt hátra, miután nagyot kortyolt hűvös söréből. Gondolta, ebből baj nem lehet. Egyből sose volt még. Utána úgyis kávézni fognak Lisával, aki kicsit idegenül mozog ebben az olaszos közvetlenséget olykor nélkülöző városban. Desiré hanyagul szemlélte a kávéházi ablakon át a kora délutáni nyüzsgő belvárost, a tovasiető tüchtig bécsieket, és élvezte a szép őszi délutánt. Nemsokára Lisa is befutott. Alig kortyoltak bele kapucinerükbe, máris hangosan vitázva érkezett a két festő: a hihetetlenül vékony Egon és az ördögfióka arcú Gustav. Gustav persze azonnal le akarta festeni Lisát, s sürgette a társaságot, hogy rögvest menjenek át a műtermébe, ahol a jó Chiantik társaságában ő már neki is kezdene a piktúrának. Lisa egy pillanatig habozott. Tulajdonképpen mihamarabb Salzburgban akart lenni, mert Wolfgang kétszer is hívta a szállodában a mielőbbi találkozást sürgetve. Végül reneszánsz vére felülkerekedett, s Desirébe karolva halkan súgta:
- Irány Gustav műterme! Pompás mulatság lesz!
 |
| Az első ecsetvonások előtt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése