Il mare

Desiré lassan tekert, és kilométerenként megszeppenve pillantott hátra. Félóránként menetrendszerűen leállt, és tisztelettudóan kérdezte:"Nem fáradt el, kedves Lisa? Megálljunk egy frissítőre?" Lisa a rá oly jellemző megfejthetetlen mosollyal felelt: "Úgy viselkedik, Desiré, mint egy rossz gyerek, akit leszidott az édesanyja! No, de nem bánom, pihenjünk, levihet a tengerpartra!" Desiré megkönnyebbülten sóhajtott fel, és laza mozdulattal fordította a kormányt Chioggia felé. Utánuk a vízözön, előttük a tenger, mellettük a barátaik. Fröccsen a víz, perdül a napernyő, duruzsol a jazz. Hát kell ennél több?

Hűsítő fürdőzés után