Lisa kótyagos fejjel ébredezett Gustav műtermében. Megmozgatta elmacskásodott tagjait, ugyanis tegnap abban a pózban szenderedett el, ahogyan a maestro beállította a portréhoz. Desiré egy drapérián aludt a földön. Rémálmok gyötörhették, mert lábával a levegőben kalimpálva tekert képzeletbeli velocipédjén. Lisa nagyot nyújtózott, majd ijedten bújt el csíkos köntösének gallérja mögé. Kikukucskálva ledér öltözetű nőket látott bóklászni a műteremben, Gustav pedig átszellemülten dolgozott a sarokban tudomást sem véve a körülötte zajló eseményekről. Lisa összeszedte magát, és egy halkat, de határozottat sikkantott. Desiré verejtékben úszva kontrázott lábával, majd előrebukva pattant talpra. " Igen, Lisa, mindjárt elkészülök, indulhatunk." -motyogta zavarodottan. "Desiré, ez a szoba tele van ledér nőkkel! Azonnal vigyen el innen!" Desiré sietve kapta magára ruháit, szemével és orrával életmentő kávé után kutatva. Egy fertályóra múlva már konflison robogtak a szálloda felé, ahol a londiner már a felpakolt kerékpárokkal várta őket a forgóajtónál. Hamarosan elhagyták Bécs külvárosát is, és izgatottan hasítottak a klasszikus zene punkja, Wolfgang felé. Késő délután Lisa már Wolfganggal keringőzött a Hellbrunni Kastély báltermében, Desiré szmokingjában a szófán bóbiskolt.
 |
| Lisa és Wolfi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése