Révület

9:00

Lisa és Desiré döbbenten állnak Hieronymus mester triptichonja előtt.

10:54

Lisának az ámulattól résnyire nyílik a szája.

12:28

Desiré felemeli a jobb kezét, mintha mutatni és mondani akarna valamit, aztán lassan visszahúzza. Csendben marad.

14:35

Lisa közelebb lép, hogy jobban szemügyre vehessen egy alakot, aztán rémülten hátrál.

15:56

Desiré gyomra kordul egyet, mikor megcsapja José, a teremőr által titokban fogyasztott Chorizo szaga, majd bűnbánóan visszamélyed az alkotásba.

17:21

Lisa sóhajt.

18:11

Desiré szuszog.

19:38

José, a teremőr diszkréten krákogni kezd. Lassan záróra, messze lakik.

19:40

José zörög egy zacskóval.

19:43

José topog. Menni kell. 

20:00

Mennek. Valamerre.

Museo Nacional del Prado

Madridi zsörtölődés

Lisa megkerült. Lisa hallgat. Desiré kínlódik. Vezekel. Mindhiába. Lisa nem szól. Duzzog. Pedig Madrid gyönyörű. És 1735 kilométerre van Hágától. Desiré programot szervez, tüsténkedik. Lisa fájdalmasan sóhajtozik. Desiré igyekszik, izzad, megfeszül. Lisa lesajnálóan legyint. Desiré andalúz tüzességgel flamencózza körül Lisát. Lisa megfeszített izmokkal fojtja vissza mosolyát, majd hűvösen odaveti: "Kár a fáradságért, maga bicikliakrobata!" Desiré ruhát cserél, és orrlógatva veszi nyakába a várost. Tanácstalan. Elkeseredett. Reményvesztett. Hirtelen felgyorsítja lépteit: egy martini Buñuelnél...

El Guitarrero

Botrány Beatrixnál (63 km)

Desiré már Vincent felé furcsa neszt hallott a kerékpárján. Nyugtalanította ez a zaj, s nem állta meg, hogy megemlítse az esetet a helyismerettel rendelkező flamand festő barátjának. Vincent megnyugtatta aggódó írónkat: "Szaladj le a sarokra ezzel a pár üveg Bavariával, zörgesd meg erősen Jan rolóját, ő majd segít!" Desiré pillanatok tört része alatt a műhely előtt termett, s lelkesen ütötte a fém garázsajtót, míg egy elhanyagolt szakállas junkie ki nem dugta raszta fejét az ajtó melletti ablakon. Ő volt Jan. Ékes hollandus nyelven fejezte ki nemtetszését, majd becsapta az ablakot, s a következő pillanatban már fel is rántotta az ajtó rolóját. Utálattal mérte végig csokornyakkendős barátunkat, majd megpillantva az 1935-ös évjáratú Bianchit s a söröket, arcvonásai azonnal meglágyultak, és barátságosan tessékelte be Desirét kerékpárjával együtt a műhelybe.

Desiré Bianchija

Másnap reggel Desiré mély hálával gondolt a különc kerékpárszerelőre, aki csodát tett az éjjel. Velocipédje olyan könnyedén szaladt, hogy önfeledt boldogság lett úrrá rajta. Az út elején hátrapillantva boldogan újságolta:"Lisa kedves, úgy érzem, mintha repülnék, ripsz-ropsz ott leszünk Hágában, a végén még neglizsében találjuk Beatrixet." Lisa ekkor már majd 100 méter távolságban haladt Desiré mögött, s csak töredékét hallotta  jókedvű barátjának monológjából. Desiré tényleg repült, zsakettje lobogott a szeszélyes őszi szélben,és ő mindenről megfeledkezett. Egy dolog létezett számára: a száguldás. Megszállottként hajtotta magát és biciklijét. Megállás nélkül, 2,5 óra alatt tekerte le az Amszterdam-Hága távolságot. Elégedetten, kissé nagyképűen szállt le kerékpárjáról a királyi lak előtt, s laza kézmozdulattal bízta rá az ajtónállóra "paripáját". Úgy érezte magát, mint csatából megtért hős lovag. Ám önteltsége hirtelen elpárolgott, s hideg verejték gyöngyözött homlokán, amikor félhangosan rebegte:"Lisa... Elhagytam útközben Lisát, ó én balga!" De már nem volt mit tenni. A fél királyi család egyszerre tódult ki a kastélykapun, s egymás szavába vágva, Desiré hátát lapogatva üdvözölték a számukra oly kedves vendéget. "Ebből óriási ramazuri lesz!" - gondolta biciklibajnokunk, s azonnal intézkedni kezdett fittyet hányva az etikettre. Hívatta a sofőrt, akit azonnal elszalasztott Lisa elé, hogy útközben valahol rálelve gyorsan sofírozza ide azt a bájos toszkán menyecskét. Lassan kezdett visszatérni magabiztossága, s egy-két szellemes megjegyzéssel percek alatt belopta magát a kékvérű família szívébe...

 Lisára várva a királyi család körében

Ismét 678 kilométer!

Lisa bódultan állt meg a hosszú kerekezés után: "Nézze a házakat és a csatornát, Desiré! Ez Velence!" "Majdnem, drága Lisa, majdnem, csak kicsit északabbra. Amszterdamban vagyunk."  Lisa izgatottan hadarni kezdett: "Akkor most végre én is bemutathatok magának valakiket: a kedves Arnolfini házaspárt. Már biztosan megszületett a gyermekük!" Majd csalódottan tette hozzá: "Oh, mégsem találkozhatunk velük! Hiszen ők Londonba költöztek..."

"Ne búslakodjon, Lisa! Inkább igyunk egy jó erős amszterdami kávét!" 

Innen Vincenthez mentek...

Párizs...

Lisa topog: „Menjünk máris!
Ezer arccal kacag Párizs!”
„Hol a cipőm? – kérdi Dezske –
Enélkül már zord az este.”

„Desiré, ne légyen mulya!
Ez a város égőn buja!
Vegyen zoknit, szandált, laput,
s tépjünk fel egy lokálkaput!”

Dezső szalad Lisa után,
fél zokniban, sántán, sután.
Szabadot nem köti gúzs,
reszkess Pigalle, Moulin Rouge!

Lokál-patrióták

Újabb 1192 kilométer!

Hosszú, kitartó, de nem pontos eredményt hozó számolásunk alapján csak a sötétben tapogatóztunk. Egy belga nyomozó szürke kis agysejtjei segítettek ki minket szorult helyzetünkből. A megoldás kézenfekvő volt:

"C' est clair, mon ami! Les vagabonds sont à Paris!" És valóban:

Desiré csak egy pillantra állt meg tájékozódni a Boulevard Saint-Michelen, máris egy ismerős arc tűnt fel a közeli kávéház teraszán: Ady fiatal diáklányok gyűrűjében verselt meg-megdöccenő franciasággal. Ezen a ponton azonban nem zajlott le a világirodalmat alapjaiban megrengető eszmecsere a két poéta között, mert Desiré ijedten konstatálta: Lisának nyoma veszett a párizsi forgatagban. Így azonnal nyeregbe pattant, és a vak szerencsére bízva magát határozottan kerekezett tovább a Szajna partján. Mindeközben Lisa már kipirult orcával szedte kettesével a Louvre lépcsőit keresztülverekedve magát a hömpölygő tömegen. Nem tudta, hova megy, de valami határozott erő húzta egy bizonyos irányba. Az egyik terem előtt végül megállt. Szíve a torkában dobogott, zihálása egyre hangosabbá vált, míg végül erőt gyűjtve belépett. A tömegen halk morajlás futott végig. Egyszerre csend lett. Minden szempár rá szegeződött, s ő egyszerre szembe találta magát vászonra festett valójával, és halk, elhaló sikollyal a padlóra rogyva eszméletét vesztette. Henrinak, a Louvre rokonszenves igazgatójának szobájában tért magához a repülősó erőteljes szagára. Desiré aggódva hajolt fölé: "De hát mi lelte kegyedet, drága Lisa?" Lisa megbabonázva suttogta: "Ennyi ember, Desiré! És mind rám kívácsi! Maga ezt fel sem foghatja!" Ebben a pillanatban Desiré arca elkomorult. Villámcsapásként hasított belé a felismerés: Ő még csak nem is ábrándozhat ilyen világhírnévről! Lássuk be, Desirétől nem állt messze a hiúság! Eljátszott a gondolattal, hány japán turistával nézhetne farkasszemet nap mint nap, ha csak egy órára Lisa helyére kerülhetne! Hangosan csak ennyit mondott:

"Jöjjön, Lisa, keresünk egy nyugodt kis panziót! Pihenésre van szüksége."

Mona Desiré

Nincs hír, nincs adat

Két főhősünk pirkadatkor még álmosan kortyolta cappuccinóját tengerre néző teraszukon, aztán felkászálódtak a kerékpárokra, és tovatűntek a hajnali ködben. Ötzi és Wolfi értetlenül állnak az eset előtt: Ötzi kétségbeesve rohangál eredeti jakszőr fürdődresszében, Wolfi pedig a kis Ludwig később elhíresült V. szimfóniáját zengeti vadul a hotel bárjának kopottas zongoráján. Többet nem tudunk.

A többi néma csend...

Il mare

Desiré lassan tekert, és kilométerenként megszeppenve pillantott hátra. Félóránként menetrendszerűen leállt, és tisztelettudóan kérdezte:"Nem fáradt el, kedves Lisa? Megálljunk egy frissítőre?" Lisa a rá oly jellemző megfejthetetlen mosollyal felelt: "Úgy viselkedik, Desiré, mint egy rossz gyerek, akit leszidott az édesanyja! No, de nem bánom, pihenjünk, levihet a tengerpartra!" Desiré megkönnyebbülten sóhajtott fel, és laza mozdulattal fordította a kormányt Chioggia felé. Utánuk a vízözön, előttük a tenger, mellettük a barátaik. Fröccsen a víz, perdül a napernyő, duruzsol a jazz. Hát kell ennél több?

Hűsítő fürdőzés után

Ötzi

Wolfi meglepő ötlettel állt elő a reggel: "Irány Bolzano! Bemutatok nektek egy nagyon eredeti kis figurát! Még a Discovery Chanel is forgatott vele egy filmet!" (Mozart nagyon tájékozott volt a világ dolgait illetően, ő volt az első zeneszerző, aki saját szerzeményeit ingyen letölthetővé tette weblapján mp3 formátumban.) Lisa és Desiré kíváncsian tekertek be a dél-tiroli kisváros főterére, ahol Wolfgang lepattanva a bicikliről szívélyesen magához ölelt egy ott ácsorgó clochard-kinézetű szerzetet. 

A bolzanói találkozás

A fura figura hamarosan saját múzeumába invitálta a fáradt biciklistákat. Az este folyamán hosszan mesélte kalandos, ám tragikus sorsú életének történetét, mely 5300 éve kezdődött. Lisa megrendülve hallgatta Ötzi beszámolóját. Könnyeivel küszködve egyre idegesebben pillantott Desiré felé, aki egy ideje furcsa lihegéssel öntötte magába Ötzi jégből olvasztott ásványvizét. Desiré elkapta Lisa rosszalló tekintetét, és mentegetőzve suttogta: "Lisa, drága, ne haragudjon, de menten megsülök ebben a kalyibában. Ez a kis ember nagyon alárakott! Mindjárt felrobban az a szerencsétlen vaskályha!" Lisa bosszúsan utasította rendre: "Egy percig igazán másra is figyelhetne, mint saját magára! Vegye le a felöltőjét és azt az ázottan kornyadozó csokornyakkendőt! És ne igyon annyi vizet, mert holnap csak lötyögni fog a hasában!" Lisa ezen a ponton látta elérkezettnek az időt, hogy a napok óta benne munkáló sértettségének okozóján elégtételt vegyen, s kimérten hozzátette: " S néha hátranézhetne tekerés közben, maga biciklibajnok!"

Keringő

Lisa kótyagos fejjel ébredezett Gustav műtermében. Megmozgatta elmacskásodott tagjait, ugyanis tegnap abban a pózban szenderedett el, ahogyan a maestro beállította a portréhoz. Desiré egy drapérián aludt a földön. Rémálmok gyötörhették, mert lábával a levegőben kalimpálva tekert képzeletbeli velocipédjén. Lisa nagyot nyújtózott, majd ijedten bújt el csíkos köntösének gallérja mögé. Kikukucskálva ledér öltözetű nőket látott bóklászni a műteremben, Gustav pedig átszellemülten dolgozott a sarokban tudomást sem véve a körülötte zajló eseményekről. Lisa összeszedte magát, és egy halkat, de határozottat sikkantott. Desiré verejtékben úszva kontrázott lábával, majd előrebukva pattant talpra. " Igen, Lisa, mindjárt elkészülök, indulhatunk." -motyogta zavarodottan. "Desiré, ez a szoba tele van ledér nőkkel! Azonnal vigyen el innen!" Desiré sietve kapta magára ruháit, szemével és orrával életmentő kávé után kutatva. Egy fertályóra múlva már konflison robogtak a szálloda felé, ahol a londiner már a felpakolt kerékpárokkal várta őket a forgóajtónál. Hamarosan elhagyták Bécs külvárosát is, és izgatottan hasítottak a klasszikus zene punkja, Wolfgang felé. Késő délután Lisa már Wolfganggal keringőzött a Hellbrunni Kastély báltermében, Desiré szmokingjában a szófán bóbiskolt.

Lisa és Wolfi

922 kilométer!

Lisa és Desiré megrészegültek ettől a hatalmas távolságtól, s lassítva a tempón Bécsben megpihentek. Lisa egy órára visszavonult felfrissíteni magát, Desiré magára maradt. Nagyot szippantott az előkelően édeskés bécsi levegőbe, és intézkedett. Ideális kávézót keresett Lisa első bécsi kávéjának elfogyasztásához. Hosszú töprengés után a Café Hawelkát választotta. Szerette ezt a bohém kávézót. Bár a régi önfeledt bécsi tartózkodásai alatt a Café Centralban vált törzsvendéggé, most mégis a Hawelka kopott és füstös hangulata vonzotta. A szálloda portásánál konflist rendelt Lisa számára, a két régi bécsi cimborának, Gustavnak és Egonnak pedig csak ennyit üzent a kifutófiúval: Hawelka. 6 óra.

Kisvártatva elégedetten dőlt hátra, miután nagyot kortyolt hűvös söréből. Gondolta, ebből baj nem lehet. Egyből sose volt még. Utána úgyis kávézni fognak Lisával, aki kicsit idegenül mozog ebben az olaszos közvetlenséget olykor nélkülöző városban. Desiré hanyagul szemlélte a kávéházi ablakon át a kora délutáni nyüzsgő belvárost, a tovasiető tüchtig bécsieket, és élvezte a szép őszi délutánt. Nemsokára Lisa is befutott. Alig kortyoltak bele kapucinerükbe, máris hangosan vitázva érkezett a két festő: a hihetetlenül vékony Egon és az ördögfióka arcú Gustav. Gustav persze azonnal le akarta festeni Lisát, s sürgette a társaságot, hogy rögvest menjenek át a műtermébe, ahol a jó Chiantik társaságában ő már neki is kezdene a piktúrának. Lisa egy pillanatig habozott. Tulajdonképpen mihamarabb Salzburgban akart lenni, mert Wolfgang kétszer is hívta a szállodában a mielőbbi találkozást sürgetve. Végül reneszánsz vére felülkerekedett, s Desirébe karolva halkan súgta:

- Irány Gustav műterme! Pompás mulatság lesz!

Az első ecsetvonások előtt

Omlette

A tatai állomásfőnök szolgálati konyhájából sült szalonna illata árad. Desiré swinget dudorászva omlettet készít. A zene ritmusa teljesen magával ragadja alkalmi séfünket.

Omlette á la Desiré

Lisa ébredezik. Korgó gyomorral kapkodva ölti magára biciklis dresszét, s céltudatosan indul el az illatfelhő irányába. Desiré mellett megállva egy lágy köhintéssel diszkréten jelzi, hogy a früstük elköltése után ő rögvest kész indulni.
A férfi titokzatosan somolyog: "Ne kapkodjon, Lisa! Oly szép ma a tó, s ha már annyira csónakázni vágyott, ám legyen!"  

Desiré vidáman fütyörészve evezett, Lisa behunyt szemmel süttette magát, bal kezét a tó vizében fürdetve. Ebéd után Aphroditével kávéztak a tóparton, s búcsúzáskor sietve tettek ígéretet arra, hogy a firenzei Uffiziben feltétlenül tiszteletüket teszik nála.

Most aztán már tényleg irány Bécs, éljen a szecesszió!

Gimnasztika

A szokásos vasárnap délutáni ejtőzés helyett Desiré könnyű gimnasztikával próbálta elgémberedett tagjait újra mozgásba hozni. Kicsit szégyellte magát Lisa előtt az elmúlt két éjszaka féktelen lumpolása miatt. A feje sajgott a törzskörzésnél, a gyomra émelygett a fekvőtámasznál, de ő elszántan nyűtte izmait, mert tudta, hétfőn újra nekivágnak a kies aszfaltútnak. Lisa szórakozottan csomagolt. Desiré tegnap álmában verseket mormolt, s Lisa most tétován merengett: 

"Mi ez a sok melankólia, a minden versben visszatérő bágyadt halálvágy?" 

Végignézett a katonás sorrendben felsorakozó pakkokon, és elszántan csettintett: 

"Majd én megmutatom ennek a szomorkás kerekezőnek, mi is az a reneszánsz életszeretet!"

Desiré, az atléta

Karikázzatok hát ti is vidáman, drága múzeumi dolgozók, hogy hőseinknek holnap éjszaka már a ma még távoli Győr adhasson szállást!

Esik...

Ó a rémséges őszi éjszakák! Minden borul. Az ég is. Füred, s a fröccs is. Lisa biztat. Esernyőt szerel a vázra. Desiré legyint. Iszik. A tatai restiben mesél a régi, napos kávéházi teraszokról. Lisa evezni hívja a tóra. Desiré válaszra sem méltatja. Mélyet szippant szivarjából, s biciklikerekeket eregetve lemondóan mered a félhomályba. Vannak ilyen napok...

Hölgy esernyővel

Gurulunk!

Kora reggel Desiré gondterhelten kémlelte az eget az ablakon át. Majd aggodalommal vette szemügyre az abroncsokat: "A kátyúk, Lisa, azok az átkozott kátyúk!" Lisa a számítógép monitora mögül felbukkanva búgni kezdett:  "A mai nap folyamán enyhe idő várható, este és éjszaka jobbára erősen felhős lesz az ég az ország felett." (Lisát még mindig lenyűgözi a Google: ez esetben röpke 0,14 másodperc alatt 841 000 találatra bukkant.) "Ja, és valaki szerint verőfényes napsütés és 30 fok várható!" - hadarta felderülve, majd pironkodva hozzátette hamar: "Madridban." Desiré előtt felsejlett a Prado s ottani barátai: a sötét tekintetű Goya, a kackiás bajuszú Velasquez és A Görög. Többé nem volt maradása. Felsegítette Lisát a nyeregbe, és nekiindultak.

Megtettük hát első kilométereinket. Desiré erejét beosztva, elszántan száguldott tova, Lisa dacosan hüppögve próbálta tartani az iramot.

Desiré első méterei

Hivatalos adataink még nincsenek, de Érdet elhagytuk, valahol Tatabánya után és Győr előtt járhatunk. Az útvonal még nem eldöntött, lehet, hogy holnap beugrunk Füredre Belláékhoz meginni egy jó balatoni fröccsöt Jókaival, de ehhez mindannyiunknak dacolni kell a fellegekkel, s suhanni a velocipédeken holnap is töretlenül...

Holnap reggel!

A mai nap lázas készülődéssel telik, Desiré szerel, olajoz, Lisa ruhát válogat, sült vaddisznós szendvicset csomagol könnyű itáliai borral. Holnap indulunk, izgatottak vagyunk, hogy meddig jutunk. Tekerjetek múzeumi csapatok!

Lisa biciklis szerelése

Indulunk!

Bringázz A Munkába!
Bringázz A Múzeumba!
Felhívás múzeumi dolgozók részére
Segítségeddel körbetekerhetjük Európa híres múzeumait!

Lisa & Desiré

Szeptember 16. és október 22. között a Magyar Kerékpárosklub és a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium szervezésében indul a Bringázz A Munkába! őszi kampánya. Nincs más dolgod, mint másfél hónap alatt maximum 5 fős csapatokba szerveződve legalább 8 alkalommal betekerni munkahelyedre!

A múzeumi csapatok által megtett kilométereket a BAM-honlapján külön is összesítik, így az együtt letekert távolság alapján virtuálisan eljuthatunk szinte minden fontos európai kiállítóhelyre. A közös kirándulást ezen a blogon kísérheted figyelemmel.

Irány a Louvre (1487km)!

Mit kell tenned, hogy Mona Lisa (1487,5 km) rád is mosolyogjon?

1.) Regisztrálj saját múzeumi csapatoddal a www.bam.hu oldalon! (Az előző kampányokban már regisztrált tagoknak és csapatoknak nem kell újra regisztrálni, a regisztrációk élnek.)

2.) Vezessétek a bringanaplót, és gyönyörködjetek Európa múzeumaiban!

Minden egyéb fontos információt és tanácsot megtalálsz a BAM honlapján.

Mutassuk meg, hogy az együtt tekert kilométerek behálózzák Európa múzeumait!